Egy buli és egy vallomás..

Olívia~

Fogalmam sem volt arról, hogy éppen hol vagyok, de azt pontosan tudtam, hogy miért vagyok ott ahol vagyok. Halvány képekben még emlékszek az éjszakai történésekre, de nem lehetek benne biztos, hogy nem képzeltem e be az egészet. Avval tisztában vagyok, hogy az osztálytársaimmal nagyjából hét óra fele elindultunk egy buliba, de arról már fogalmam sincs, hogy azon belül mi történhetett.

Miközben ezen törtem a fejem, lassacskán feltoltam magam a finom puha ágyban. Az ágy melletti éjjeliszekrényen egy kis cetlit találtam amire a következő volt írva: „Oliv…ha felébredtél légy szíves gyere le a konyhába, és megkapod a fejfájás csillapítódat. Puszi: Nate xx

Amint a sor végére értem, hirtelen félredobbant a szívem. Az nem lehet. Nate a gyerekkori szerelmem, a legjobb barátom, de van barátnője. Remélem nem tettünk semmi olyat amit később megbánnánk. Uram atyám!! Add, hogy ne legyen semmi sem.

Némán imádkozva keltem ki az ágyból, majd felvettem azokat a ruhákat, amiket Nate kirakott nekem. Próbáltam minél tovább húzni az időt, de lassan eljött a perc mikor le kellett caplatnom a lépcsőn és szembekellett néznem azzal, amit tegnap tehettem.

Nate~

Már teljesen lerészegedett mindenki, de csak egy valami aggasztott annál is jobban. Olívia teljes mértékben az ájulás határán állt, és össze vissza hadovált mindenféléről. Bár tudniillik a részegek általában az igazat mondják, ezért is lepett meg az amikor az asztal tetején kalimpálva elkezdett táncolni és pár perc után elordította magát: „Hé skacok… tudtátok, hogy mióta az eszemet tudom, bele vagyok zúgva Natebe?” Kérdezte teljesen illuminált állapotában, persze senki sem értelmezte azt amit mondott…rajtam kívül. Ha igazat mond, akkor eddig miért nem mondta el nekem? Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. A legjobb barátom szerelmes belém, és csak seggrészegen képes erről szólni. Gondolkodásomból egy halk sikoly zökkentett ki, és a látvány mikor láttam Olívot lezuhanni az asztal tetejéről. Egy percre nem vettem levegőt és még pislogni is elfelejtettem. Mikor feleszméltem az enyhe sokkból egyből átverekedtem magam a tömegen és Olív segítségére siettem. Szerencsére már feltápászkodott és mikor meglátott a nyakamba borulva kezdett énekelni. Tudtam, hogy nem hagyhatom itt, így előkotortam a zsebemből a telefonomat, és rendeltem egy taxit a szórakozóhely elé. Egyszer csak megszólalt mellettem egy hang.

- Mit csinálsz Nate? - kérdezte Olív kissé hunyorogva.

- Rendeltem egy taxit, hogy végre elhúzhassunk innen, mivel már eléggé kiütötted magadat. – mondtam kissé rekedten, mire egy gyilkos pillantást kaptam cserébe, és egy pár oda nem illő szót.

- Mi a francnak? – kérdezte idegesen a lány. – Mi az, hogy te döntöd el, mikor legyen vége a bulinak? Hm?? Azt hiszed ezzel sokmindent elérsz? Hát tévedsz! Tudd meg én nem fogok innen ha…. –nem tudta befejezni, és hálát adtam az égnek, hogy nem is tudta, hiszen hirtelen a vállamra kaptam a részeg barátocskámat, és elindultam a kijárat felé. Csak vergődött kezeim alatt, és a hátamat püfölte, de ezzel sem érte el azt, hogy lerakjam a földre.

Perceken belül egy taxi gördült elém, és kapva az alkalmon, Olívot a hátsó ülésre „dobtam” és beülve mellé lediktáltam a sofőrnek a címemet. Útközben megint elkezdte a kis monológját.

- Te egy lelketlen állat vagy. Mindig mindent megszabsz nekem, nincs életterem. Nem vagyok a barátnőd, hogy parancsolgass nekem, és nem is leszek. Szakadj le rólam. – mondta minden egyes szavát kihangsúlyozva, amik kissé szíven ütöttek. Kezemet combjára helyeztem, hogy kissé megnyugtatva elmagyarázzak neki mindent, de elakadt a lélegzetem, amikor kezem alatt libabőrös lett és szemeit kitágulva vezette a kezemről egészen az arcomig, ahol elidőzött a számon, nem foglalkozva azzal, hogy a szívem e mozdulat alatt majdnemhogy kiszakadt a mellkasomból.

A következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy egymás ajkait falva, nem figyelve senkire és semmire feküdtünk a hátsó ülésen. Combjai erőteljesen zárták közre csípőmet, ruhájának széle teljesen felhúzva, melle kissé kilátszott a dekoltázsából, és olyan gondolatok cikáztak a fejemben amiket eddig sosem gondoltam volna. Levegőhiány miatt elváltunk egymástól, és csillogó szemeibe nézve egyből tudtam, nem bánja a tettemet, és hogy folytathatom. Még egy csókért hajoltam volna szájához, de elfordította fejét, így nyakhajlatára került a nedves puszi, amely egy halk nyögést csalt ki résnyire préselt ajkain. Kulcscsontja felé haladva mindenhol puszikat hagytam majd egyre lejjebb haladva elértem melleit. Ezeken áthaladva köldökére adtam egy csókot, majd haladtam volna lejjebb is, de hirtelen kijózanodtam, és minden tevékenységemet abbahagyva feltámasztottam magam, és segítettem Olívnak is. Értetlenkedve nézett rám, majd egy szempillantás alatt elaludt. Nekem pedig pedig  hazáig az járt a fejemben, hogyha akkor abban a percben nem állok le, megcsaltam volna a barátnőmet.

A házunk elé érve kifizettem a taxist és az alvó lányt az ölembe véve indultam el a kapu felé. Odabent sötétség fogadott, majd a lépcsőn felérve bementem egyből a szobámba. Olívot óvatosan az ágyra helyeztem, és elmentem a fürdőbe átöltözni. Mikor végeztem befeküdtem az ágy másik végébe, és próbáltam elaludni, de valahogy folyton azon járt az agyam, mi lett volna ha megtörténik. Lassan átfordultam az oldalamra, hogy ellenőrizzem rendben van e a lány, de nem kellett volna. Ruhája teljesen felcsúszva megmutatta feszes hasát. Kissé kilátszódott a melltartójának az alja is, és haja gyönyörűen keretezte pirospozsgás arcát. Ajkai kissé elnyíltak ahogy lassan vette a levegőt, és abban a pillanatban tudtam, hogy azonnal egy másik ágyat kell keresnem a házban, mert nem tudnék úgy mellette feküdni, hogy ne érjek hozzá, vagy ne öleljem át, és védjem meg mindentől.

Esküszöm elment az eszem. Hirtelen kipattantam az ágyból és lerohantam a nappaliba majd a kanapéra fekve gondolkodtam tovább. Nem védhetem meg mindentől, hiszen ahogy mondta tényleg nincs sok közöm ahhoz hogy mit is csinál. De annyira gyönyörű és ártatlan volt abban a nagy ágyban. De mi van akkor ha szeretem? Hiszen eddig is szerettem, de nem tudtam, hogy ez kölcsönös. De valószínűleg nem gondolta komolyan. De hiszen nekem ott van Rebeka. De így belegondolva lehet, hogy rosszul tettem, hogy azt hittem lehet esélyem. Hiszen ki az aki a legjobb barátjába lesz szerelmes? Kész őrület!

Miért pont ő...

Folyamatosan nyomtam a gázt miközben Gabe házához siettem. Jópár piroson is áthajtottam, de ez érdekelt a legkevésbé a történtek után. Miért pont őt átkozza mindig a sors?

Biztosan értesült márva balesetről..de akkor jobban kell sietnem, hiszen nem tudhatom mit tervez.

Az egész családja oda lett. Sajnos tudom min mehet keresztül, hiszen ezen átestem már én is. Ez senkineknsem tesz jót. Pont ezért muszáj időben oda érnem, mielőtt valami butaságot csinálna.

A kocsim nagy robajjal érkezett meg a kicsi ház elé, és még le sem állítottam a motort de már futottam az ajtóhoz.

Lassan lenyomtam a csillogó kilincset majd nagyot nyikkanva, a régi fakeretes ajtó halvány képet mutatva a ház belsejéről, résnyire nyílott. Ahogy beléptem és behajtottam az ajtót, hirtelen nagy homály lepte el az egész szobát. Nem tudtam merre induljak, főleg úgy, hogy keveset láttam. Párszor sikerült körbe mennem abban az egy szobában, majd lassacskán szemem hozzá szokott a sötéthez, majd egy kicsit több bizalommal indultam felfedezni a ház többi részét.

Tiszta labirintusnak hatott az egész, és Gabe-t sem leltem sehol. Már vagy tizenöt-húsz perce sétálgattam a házban amikor ia halk csörömpölésre lettem figyelmes az emelet felől. Elindultam hát a lépcsőhöz de abban a pillanatban egy nagy csattanás és egy üveg darabjainak a hangjátvhallottam, így lépteimet szaporázva, majdnem hogy rohanva tettem meg az utolsó távokat. Felérve nem tudtam merre induljak, de egy halk sóhajtás után elindultam a mosdó felé. Az ajtó tárva nyitva volt, és amint beléptem a talpam alatt apró üvegszilánkok csattantak mégjobban a padlóhoz, az egész helyiséget befedve. Vigyáznom kellett hogy hova lépjek, hiszen meg is sérülhettem volna. A halvány fényben pont láttam annyit, hogy egy alak a sarokba kuporodva sirdogál, ebből tudtam, nem lehet más..csak Gabe.

Ahogy közeledtem úgy borzadtam el attól a látványtól ami fogadott.

Gabe a fal mellett kuporgott, ruhája egymerő izzadtság. Arcán sebhelyek étlenkedtek, és a földön több gyógyszeres dobozt láttam. De nem ez volt a legilyesztőbb. Hanem az, amikor végigvizslattam szemeimmel, hogy komolyabb baja nem e esett, megláttam csuklóját, ahogy egy vastag vágás volt, és szép lassan folydogált ki belőle vörös vére. A penge még mindig tenyerében volt, amitől ott is kisebb vágások lettek.

Odabújtam mellé, és szorosan átöleltem. Ölelés közben a pengét szép lassan kifeszítettem a markából és jó messzire hajítottam. Arcára néztem, és egy üres, hideg tekintettel találtam szembe magam. Még a hideg is kirázott.

Kibújva öleléséből, egy törölköző után nyúlva neki láttam sebeinek a tisztításához. Néhe felszisszent a csípős érzésre, de szó nélkül hagyta, hogy gondját viseljem. Mikor elértem a csuklójához, elkapta karomat majd újra karjaiba zárt. Meglepődve hagytam, hogy tegyen amit akar, majd egy kis idő múlva, vállamat el kezdték áztatni könnyei. Eltolt magától, és könnyes szemekkel így szólt:

-Miérz vagy méh velem? Más már rég itthagyott volna. Egy idegroncs lettem. Engem miért nem vitt el a kaszás? Miért kell így, ennyi fájdalommal tovább élnem amikor...

-Cshhh. Ne mondj ikyeneket. - mondtam megpróbálva kicsit lenyugtatni.

-Minden okkal történik, és ez ellen nem tudunk mit tenni. És nem hagylak itt, soha sem, főleg ilyen helyzetekben, hiszen legjobb barátok vagyunk. Pontosan erre való egy barát, hogy támaszt nyújtson.

-De körülöttem mindenki maghal... Nem akarom, hogy te is...

-Ilyenre ne is gondolj! -mondtam kicsit élesen.

-Én nem fogok elmenni, nem hagylak itt, és örökre veled maradok.

-Kérlek ne haggy itt. Már senki sem maradt számomra. Nélküled nem bírnám ki. - mondta szomorúan.

-Ígérem, hogy amíg engem látsz semmi baj nem történhet, megvédelek mindentől és mindenkitől. Többet nem eshet bántódásod. - mondtam egy halvány mosoly kíséretében, majd egy lágy csókot adtam arcára, majd folytattam azt amiért idejöttem.

Segíteni, és öszzerakni a legjobb barátomat.

Egy gondolat...

Egy gondolat...

-Jessicaaaa! Felöltöztél már?
-Még nem de egy fél pillanat és kész vagyok. De te sem választottál még filmet igazam van? -kérdezte Jessica rejtett
mosollyal a hangjában.
-Jó jó, igazad van. Mindjárt szedek egyet elő. - mondtam nevetve
majd elindultam a DVD-s polc felé amikor hirtelen megszólalt a telefonom.
A kijelzőn egy számomra fontos név állt, de nem sok kedvem volt
most beszélgetni vele, mivel tudtam mivel kezdené megint.

-Szia Amy. Miaz drágám? Valami baj van? - kérdeztem meg kicsit
idegesen.
-Jahjj Joshy. Ma egész nap a plázában lógtam Ellel de semmi jót
sem találtam. Most akkor mit fogok felvenni a holnapi randinkra?
-Oh.. ne izgulj majd csak találsz valamit ami tetszeni fog. - nem
hiszem el, hogy ezért hívott fell pont most..
-Igazad lehet. Jhajj..de buta vagyok. Hiszen neked mindenhogy tetszek.
-Igen. -mondtam kicsit feszélyezve.
(Josh!! Merre vagy már, - kérdezte Jess.
-Ez ki volt?
-Hát... Jessica itt van, és éppen....
-Ezt nem hiszem el! Az a büdös lotyó mindig ott van nálad vagy te
nála! Velem nem is foglalkozol. Utálom. Gyere át hozzám és hagyd
ott majd el lesz egyedül is. - mondta hisztisen Amy.
-Na azt már nem! Folyton ezen veszekszünk, de hogy miért azt én
és te sem tudod. Már ezerszer elmondtam, hogy ő a legjobb barátom már egész kicsi korom óta. Mindent együtt csinálunk, és igen ebbe
az is bele tartozik, hogy egymásnál alszunk. Miért nem tudod végre megérteni? - mondtam kissé felemelve a hangom.
-Tudod mit édesem? Akkor mostantól nem beszélek veled, és vagy őt választod vagy pedig engem. Addig amíg nem döntöttél ne keress!
Na pá. - és hirtelen megszakadt a vonal.

Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. Hogy kérheti azt, hogy válasszak
közte és Jess között? Ez így nem mehet tovább. Valamit kell
tennem mert még a végén elvesztem mindkettőt. Baljós gondolataimnak Jess hangja vetett véget.

-Josh. Hol voltál? -kérdezte azzal az ezer wattos mosolyával
nyomdokában Benivel.
-Áh csak telefonáltam egyet de nem olyan fontos, úgyhogy menjünk,
és keressünk egy filmet. - mondtam neki és nekem is mosolyognom
kellett ahogy ránéztem.
-Gyere Benii! - kiáltottam kiskutyámnak aki amint meghallotta a hangom rám vetődött, és az arcom nyalogatásába kezdett.
Jess fetrengve nevetett már a földön a mi kis párosunkra
pillantva, de nem tetszett ez a felállás. Benit hirtelen
uszítottam az összekuporodott lányra, aki miután észrevette a
közelgő becsapódást, visítva ugrott fel és rohant le a lépcsőn
egyenesen a nappaliba, és próbált elbújni, de szimat megtalálta
és egy közel fél óráig tartó háború vette kezdetét.

A harc után mindannyian elnyúlva feküdtünk a kanapé előtt, és
csak lihegtünk. Hirtelen felálltam és elrohantam, de a szemem
sarkából láttam, hogy mindketten meglepődve nézbek utánam.
Gondoltam, most már nézhetnénk egy filmet, mert már úgy is
kikerestem, csak elfelejtettem, hogy már megvan.
Miután megtaláltam a CD-t elindultam lefele és pahuppantam a
kanapéba.

Furcsállottam, hogy Jess nem kérdezte meg miért
rohantam el olyan gyorsan. De már tudtam a választ. Mikor
eldöntöttem a fejemet pont ráláttam arra, ahogyan Jess édesen
hozzábújva Benihez alszik egy párnával a feje alatt a nappali
kellős közepén. Kissé göndör haja eltakarja kipirosodott arcát,
és halk levegő vételei töltik be azt a kis helységet.
Érdekes és egyben megnyugtató látványt nyújtott a kettősük de egy cseppet sem zavart. Egy idő után láttam, ahogy Jess elkezd forgolódni, és
óvatosan felemelve megindultam vele az emelet felé.
Beni a nyomomban loholt, figyelve arra, nehogy valami baja essen
a kezemben pihenő lánynak.
Az ágyra helyezve lassan betakartam apró, törékeny testét, majd leoltottam a lámpát.
A kinti fény pont biztosított annyit, hogy láthassam ahogy Beni
óvatosan bemászik a lány mellé, fejét a mellkasára helyezi és engem figyel.
-Mi van kis öreg? Itt maradsz vele? - kérdeztem tőle játékosan.
Nagyon értelmes kutya, és jelezvén akaratát, oldalra hajtotta
fejét, és kisebb fajta mosolyra húzta pofáját.
Odaléptem mellé vigyorogva, megvakartam a füle tövét és elhagytam a szobát.

Miközben az enyém felé tartottam, sok gondolat ment át a fejemen,
és nem hagyott nyugodni.
Vettem egy gyors zuhanyt, majd az ágyamba feküdtem és a plafont
kezdtem vizsgálgatni. Eszembe jutott, hogy Jess odaát békésen
alszik, és a szivem hirtelen gyorsabban kezdett verni a
mellkasomban. Nem értettem az egészet. Amelia is az eszembe
jutott, de semmi ilyesmi sem történt. Aztán egy kis idő után
realizálodott bennem az a tény amit soha nem gondoltam volna...

Kezdek beleszeretni a legjobb barátomba.
És a baj az, hogy nem tudok ellene semmit sem csinálni...de lehet, hogy ez nem is baj...

Two

Ez egy kisebb story amit egy barátom kedvéért irtam meg hosszú idő utan. Remélem tetszeni fog nektek. :)

Éppen a szalagavató előtti időszakban vagyunk és mint mindenki más, én is próbálom magam formába hozni. Mint minden reggel, mist is elindultam futni, bedugtam a fülesem és a megszokott utamon a Park felé kezdtem futni. Ilyenkor semmire sem figyelek, csak az útra és a zenére. Már vagy 10 perce futhattam amikor is hirtelen eltünt a lábam alól a talaj, de ahogy vártam, nem az aszfaltra érkeztem, hanem valami puhábbra. Feltápázkodtam, és felsegítettem a társamat akit szinte agyon nyomtam. Mikor felemelte a fejét, félre dobbant a szivem. A magas göndörhajú srác a zöld szemeivel vizslatott engem, mit sem sejtve azokról a gondolatokról amik éppen a fejemben cikáztak. Kivettem a fülhallgatót és bemutatkoztam:
-Szia! T/N vagyok. Sajnálom, hogy "elütöttelek", de nem figyeltem.
-Semmi baj. Amúgy az én nevem Harry, Harry Styles.
-Örülök, hogy megismerhettelek Harry, de megyek és nem is zavarlak tovább.
-Ne T/N. Ne menj. Vagyis... Nincs kedved megenni egy fagyit a találkozásunkra?
-Hát... Persze. Szivesen veled tartok.

Ezután elindultunk fagyizni, nagyon sokat beszélgettünk, megismertük egymást, és megbeszéltük, hogy mindennap találkozunk.

Ezek a "randik" így mentek heteken át amikor is hivatalosan is egy párt alkottunk.

Már csak pár nap volt vissza a szalagavatóig, és éppen ruhát vásároltunk Harryvel. Bementem próbálni, de egyik sem nyerte el a tetszésem. Mikor megtaláltam a tökéletes ruhát, egyből magamra kaptam és kislisszoltam Harryhez. Mikor meglátott, tátva maradt a szája, de mielőtt bármit mondhatott volna, egy a számomra ismeretlen lány kézenragadta és kihurcolta a boltból. Csak álltam ott semmit sem értve, majd azt vettem észre, hogy az arcom nedvesedik. Könnyeim áztatták a ruhát, visszamentem a fülkébe, levettem az anyagot, majd a pénztárhoz sietve fizetés után haza hajtottam. Mikor beértem a házba anya egyből észrevette, hogy valami nincs rendben, de csak annyit kértem, hogy Harryt ne engedje be.

Bezárkóztam a szobámba és csak sírtam. Ez két napig így zajlott, majs erőtvéve magamon kimásztam a puha ágy védelméből. Könnyeim már elapadtak. A tükörbe nézve elsápadtam. Nem is én álltam magammal szemben. Ránéztem a naptáramra, és hamar tudatosult bennem, hogy ma van a nagy nap: A Szalagavató.

Sietnem kellett. Lezuhanyoztam, felöltöztem és elindultam a fodrászhoz. Ezután haza mentem, felvettem a ruhám és indultam a bálterembe. Mielőtt beléptem volna egy áll mosolyt eröltettem magamra, hogy senki ne vegyen észre semmit se.

A beszédek és a díjak kiosztása után kezdődött a bál. Mindenkit felkért a partnere, és táncoltak roskadásig én pedig a puncsostál mellett gubbasztva vizslattam a tömeget.

Percekkel később, felszólalt egy lassú szám és mindenki egymásba karolva andalgott a lágy ütemekre. Egyszer csak a mikrofonba egy rekedtes hang szólt.
-T/N! Kérlek gyere közelebb.
Hirtelen mindenki rám kapta tekintetét, és a tömeg szétválva mutatta meg azt a személyt aki megbántott, pedig érte bármit megtennék.
Nagyokat pislogtam, és könnyeim kezdtek utat törni, amikor is leugrott a színpadról és felém közeledett.
El akartam menni, de csuklómnál fogva fordított maga felé és így szólt:
-T/N! Tudom, hogy haragszol rám, meg is van az okod rá, de félre értettél mindent.
-Azt sem tudod, hogy én mit hittem...
-Dehogy nem. Azt hitted megcsaltalak, amikor ott hagytalak, de meg volt rá az okom.
-És ezt most higgyem is el Harry?
Nem válaszolt, csak előkapott egy gombot a zsebéből és a nagy vetítőn megjelent egy videó.

Onnantól ment amikor a boltban a ruhát néztem, majd amikor Harry ott hagyott, és azzal a nővel távozott. Ezután bementek egy boltba és végig rólam beszéltek. Szmokingot vettek, és egy ékszereshez tértek be. Eddig tartott a film, és mikor Harryt kerestem értetlen tekintettel, előttem térdelt és egy vörös dobozt tartott a kezében. Elpirulva néztem, ahogy a doboz fedele feltárul és felfedi a gyémántgyűrűt. Harry eközben így felel:
T/N. Tudom, nem régóta ismerjük egymást, de tudom, hogy te vagy az akit eddig kerestem, veled akarom leélni az életem. A találkozásunk óta csakis téged akarlak. Ez nem véletlen. Na de tegyük ezt most félre. Szóval T/N...Leszel a feleségem?
Mindenki minket nézett meghatódva és helyeslően bólintgattak.
-Igen Harry. Leszek a feleséged.
Harry felderült arcal ugrott fel, elkapott és megpörgetett a teremben. A tömeg csak azt kántálta, hogy: Csókot, csókot!
Engedelmeskedve a kéréseknek, egymás ajkaira tapadva táncra perdültünk.

Nagyjából ennyi történt Any.
-De anya. Ugye te már az elejétől kezdve tudtad, hogy apu az igaz. Ugye?
-Igen bogaram.
-Miről maradtam le lányok? - Csatlakozott Harry hozzánk kíváncsian.
-Anyu épp a találkozásotokat mesélte. Nem tudom megunni.
-Látom kicsim. És én vagyok a legboldogabb, hogy megtettem, mert az életem szebb lett két nővel:Anyuddal, és veled kincsem.
Ti vagytok a legszebb ajándékaim egész életemben.

~The End~

Number one

Nah... Ez amolyan fanfiction féleség, amit elég sokan írnak mmostanában. De remélem tetszeni fog. :)

A véletlen műve..

-Sheila! -szólt anyukám az emeletről, miközben én éppen a ruháimat raktam össze, mivel ma a haverokkal egy kisebb kirándulásra megyünk, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk.
-Igen anya? -kérdeztem, de már elő re tudtam miért engem hívott és nem a nővéremet Trisht.
-Kicsim... Mondtam, hogy csak úgy mehetsz el, ha a szobádat összeraktad és elmentél vásárolni.
-Ahj anyu.. a szoba megvár és még nem is megyek sehova csak abba a kis vendéglőbe ami itt található a sarkon.
-De kicsim! Tudod jól, hogy nekem sok dolgom lesz és nem lesz időm megcsinálni azt amit te elfelejtesz.
-Igen anya tudom nagyon jól, és ígérem mielött elmegyünk, azelőtt rendberakom a szobát sőt, még Ronyt és Macit is megsétáltatom. Így jó lesz?
-Igen megfelelő, de kérlek nagyon vigyázz rájuk mert tudod, hogy a szememfényei azok a kis csöpségek.
-Ígérem egy hajuk szála sem fog görbülni, csak mostmár indulnom kellene mert 14:00-ra volt megbeszélve a találkozó, és már 50 van.
-Rendben szivem. De semmit ne felejts majd elvinni.
-Oké. Sziaaa :)

Miután elköszöntem anyutól tamat egyből a törzshelyünkre irányítottam, és mikor beléptem abba a kis vendéglőbe, egyből éreztem, hogy hazaértem.
Mint mindig, a pincérek mosolyogva hordták ki a rendeléseket, a vendég udvariasan mégis kedvesen beszélgettek egymással, és mikor oldalra kaptam a fejemet, már meg is láttam a sarokban a barátaimat akik vehemesen rázták kezeiket jelezve, hogy már vártak és hiányoltak.
Gyorsítottam tempómon és hirtelen Daniel karjaiban kötöttem ki, aki vigyorogva megölelt majd tolt tovább a többiekhez. Daniellel a legjobb a kapcslatom a fiúk közül, és ez fordítva is igaz. Vakon bízunk egymásban, és nem ítéljük el a másikat. A lányok már síkítozva fogadták öleléseimet és kezdték el mesélni a mai napjukat. Hope és Amy vásárolni voltak, és arról csacsogtak, milyen ruhákat néztek ki arra az esetre ha valami buliba is ellátogatnánk a túránk alatt. Ezt kétlem mivel az erdőbe megyünk, de ezt ők még nem tudják.. :) Oldalra billentve fejem épp láttam Josht aki savanyú arckifejezéssel ült az asztalnál egy szót sem szólva. Arréb löktem a mellettem levő széket majd behuppantam Josh mellé és szemeimet az övéibe fúrtam.

-Most meg mit bámulsz ilyen hülyén Sheila? -Kérdezte Josh, de láttam rajta, hogy nem akart beszélni.
-Mi a gond? Semmit nem csinálsz csak Amy-t bámulod. Talán történt köztetek valami?
-Nem! Vagyis...Ahj! Nem bírom tovább! Folyamatosan bókolok neki, a közelében vagyok, és utalok arra, hogy reménytelenül beleszerettem, de ő ezt észre sem veszi. Nem tudom mit csináljak..
-Mondjuk esetleg ne kertelj hanem mond el neki mit érzel. Lehet, jogy az érzés kölcsönös, csak nem mered bevallani magadnak, hogy erre is van esély.
-Nem az, hogy nem merem, csak attól félek, hogy visszautasít vagy kiröhög.
-Istenem Josh! 19 éves felnőtt ember vagy bár viselkedésben nem éred el az 5 éves kort, de ez nem számít. Nem adhatod fel azért mert félsz. Így nem jutsz semmire se. Igazam van?
-Igen. Majd megpróbálom rendesen a tudtára adni. De most ne ezzel foglalkozzunk. Szerintem régen énekeltél már nekünk egy szépet. Most itt az idő Shel! -Mondta Josh vigyorogva.
-Nem is tudom... Most nem kellene szerintem. Elvagyunk anélkül is.
-Nem! -Mondta hirtelen majd felkiáltott: -Ki szeretné, hogy Sheila megörvendeztessen minket egy dallal?
Mindenki hangosan tapsolni kezdett és a nevemet kántálták.
Nagy nehezen megkaptam a sarokban tartott hangszerek közül a kedvenc gitáromat, majd egy lasabb dallamot kezdtem játszani, s mikor mindenki felismerte az akordokat szépen mosolyogva figyelték arcom mikor átéléssel belekezdtem a dal szövegébe:

I look and stare so deep in your eyes
I touch on you more and more every time
When you leave I'm begging you not to go
Call your name two or three times in a row
Such a funny thing for me to try to explain
How I'm feeling and my pride is the one to blame
And I still don't understand
Just how the love your doing no one else can...


Mikor végigénekeltem a dalt egy kisebb tömeg már körülöttem állt és hevesen gratuláltak az előadásomhoz. Szeretek itt énekelni. Nem kell pénz és semmi más, csak hogy az embereknek örömet szerezzek. Éppen a gitárt helyeztem vissza az eredeti helyére mikor fordulatomban egy melkasnak ütköztem. Felnéztem, és egyből rá jöttem ki az. Harry Styles állt velem szemben egy féloldalas mosolyyal az arcán...

Sziasztok! Nah...Hát ebben a blogban velem történt események, saját/meglévő (mint pl sztár) kitalált karakterekkel írt story-k, és vicces történeteket olvashattok majd. Csak a képzeletem szab határt, ami nekem nincs is :P :) Persze lesznek képes illusztrációk is ha szeretném megmutatni azt ami a képzeletemben is rejlik. Ez így lehet egy kicsit nyers, de remélem, hogy a tetszéseteket elnyeri majd. :D <3