Ez egy kisebb story amit egy barátom kedvéért irtam meg hosszú idő utan. Remélem tetszeni fog nektek. :)
Éppen a szalagavató előtti időszakban vagyunk és mint mindenki más, én is próbálom magam formába hozni. Mint minden reggel, mist is elindultam futni, bedugtam a fülesem és a megszokott utamon a Park felé kezdtem futni. Ilyenkor semmire sem figyelek, csak az útra és a zenére. Már vagy 10 perce futhattam amikor is hirtelen eltünt a lábam alól a talaj, de ahogy vártam, nem az aszfaltra érkeztem, hanem valami puhábbra. Feltápázkodtam, és felsegítettem a társamat akit szinte agyon nyomtam. Mikor felemelte a fejét, félre dobbant a szivem. A magas göndörhajú srác a zöld szemeivel vizslatott engem, mit sem sejtve azokról a gondolatokról amik éppen a fejemben cikáztak. Kivettem a fülhallgatót és bemutatkoztam:
-Szia! T/N vagyok. Sajnálom, hogy "elütöttelek", de nem figyeltem.
-Semmi baj. Amúgy az én nevem Harry, Harry Styles.
-Örülök, hogy megismerhettelek Harry, de megyek és nem is zavarlak tovább.
-Ne T/N. Ne menj. Vagyis... Nincs kedved megenni egy fagyit a találkozásunkra?
-Hát... Persze. Szivesen veled tartok.
Ezután elindultunk fagyizni, nagyon sokat beszélgettünk, megismertük egymást, és megbeszéltük, hogy mindennap találkozunk.
Ezek a "randik" így mentek heteken át amikor is hivatalosan is egy párt alkottunk.
Már csak pár nap volt vissza a szalagavatóig, és éppen ruhát vásároltunk Harryvel. Bementem próbálni, de egyik sem nyerte el a tetszésem. Mikor megtaláltam a tökéletes ruhát, egyből magamra kaptam és kislisszoltam Harryhez. Mikor meglátott, tátva maradt a szája, de mielőtt bármit mondhatott volna, egy a számomra ismeretlen lány kézenragadta és kihurcolta a boltból. Csak álltam ott semmit sem értve, majd azt vettem észre, hogy az arcom nedvesedik. Könnyeim áztatták a ruhát, visszamentem a fülkébe, levettem az anyagot, majd a pénztárhoz sietve fizetés után haza hajtottam. Mikor beértem a házba anya egyből észrevette, hogy valami nincs rendben, de csak annyit kértem, hogy Harryt ne engedje be.
Bezárkóztam a szobámba és csak sírtam. Ez két napig így zajlott, majs erőtvéve magamon kimásztam a puha ágy védelméből. Könnyeim már elapadtak. A tükörbe nézve elsápadtam. Nem is én álltam magammal szemben. Ránéztem a naptáramra, és hamar tudatosult bennem, hogy ma van a nagy nap: A Szalagavató.
Sietnem kellett. Lezuhanyoztam, felöltöztem és elindultam a fodrászhoz. Ezután haza mentem, felvettem a ruhám és indultam a bálterembe. Mielőtt beléptem volna egy áll mosolyt eröltettem magamra, hogy senki ne vegyen észre semmit se.
A beszédek és a díjak kiosztása után kezdődött a bál. Mindenkit felkért a partnere, és táncoltak roskadásig én pedig a puncsostál mellett gubbasztva vizslattam a tömeget.
Percekkel később, felszólalt egy lassú szám és mindenki egymásba karolva andalgott a lágy ütemekre. Egyszer csak a mikrofonba egy rekedtes hang szólt.
-T/N! Kérlek gyere közelebb.
Hirtelen mindenki rám kapta tekintetét, és a tömeg szétválva mutatta meg azt a személyt aki megbántott, pedig érte bármit megtennék.
Nagyokat pislogtam, és könnyeim kezdtek utat törni, amikor is leugrott a színpadról és felém közeledett.
El akartam menni, de csuklómnál fogva fordított maga felé és így szólt:
-T/N! Tudom, hogy haragszol rám, meg is van az okod rá, de félre értettél mindent.
-Azt sem tudod, hogy én mit hittem...
-Dehogy nem. Azt hitted megcsaltalak, amikor ott hagytalak, de meg volt rá az okom.
-És ezt most higgyem is el Harry?
Nem válaszolt, csak előkapott egy gombot a zsebéből és a nagy vetítőn megjelent egy videó.
Onnantól ment amikor a boltban a ruhát néztem, majd amikor Harry ott hagyott, és azzal a nővel távozott. Ezután bementek egy boltba és végig rólam beszéltek. Szmokingot vettek, és egy ékszereshez tértek be. Eddig tartott a film, és mikor Harryt kerestem értetlen tekintettel, előttem térdelt és egy vörös dobozt tartott a kezében. Elpirulva néztem, ahogy a doboz fedele feltárul és felfedi a gyémántgyűrűt. Harry eközben így felel:
T/N. Tudom, nem régóta ismerjük egymást, de tudom, hogy te vagy az akit eddig kerestem, veled akarom leélni az életem. A találkozásunk óta csakis téged akarlak. Ez nem véletlen. Na de tegyük ezt most félre. Szóval T/N...Leszel a feleségem?
Mindenki minket nézett meghatódva és helyeslően bólintgattak.
-Igen Harry. Leszek a feleséged.
Harry felderült arcal ugrott fel, elkapott és megpörgetett a teremben. A tömeg csak azt kántálta, hogy: Csókot, csókot!
Engedelmeskedve a kéréseknek, egymás ajkaira tapadva táncra perdültünk.
Nagyjából ennyi történt Any.
-De anya. Ugye te már az elejétől kezdve tudtad, hogy apu az igaz. Ugye?
-Igen bogaram.
-Miről maradtam le lányok? - Csatlakozott Harry hozzánk kíváncsian.
-Anyu épp a találkozásotokat mesélte. Nem tudom megunni.
-Látom kicsim. És én vagyok a legboldogabb, hogy megtettem, mert az életem szebb lett két nővel:Anyuddal, és veled kincsem.
Ti vagytok a legszebb ajándékaim egész életemben.
~The End~
