A véletlen műve..
-Sheila! -szólt anyukám az emeletről, miközben én éppen a ruháimat raktam össze, mivel ma a haverokkal egy kisebb kirándulásra megyünk, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk.
-Igen anya? -kérdeztem, de már elő re tudtam miért engem hívott és nem a nővéremet Trisht.
-Kicsim... Mondtam, hogy csak úgy mehetsz el, ha a szobádat összeraktad és elmentél vásárolni.
-Ahj anyu.. a szoba megvár és még nem is megyek sehova csak abba a kis vendéglőbe ami itt található a sarkon.
-De kicsim! Tudod jól, hogy nekem sok dolgom lesz és nem lesz időm megcsinálni azt amit te elfelejtesz.
-Igen anya tudom nagyon jól, és ígérem mielött elmegyünk, azelőtt rendberakom a szobát sőt, még Ronyt és Macit is megsétáltatom. Így jó lesz?
-Igen megfelelő, de kérlek nagyon vigyázz rájuk mert tudod, hogy a szememfényei azok a kis csöpségek.
-Ígérem egy hajuk szála sem fog görbülni, csak mostmár indulnom kellene mert 14:00-ra volt megbeszélve a találkozó, és már 50 van.
-Rendben szivem. De semmit ne felejts majd elvinni.
-Oké. Sziaaa :)
.jpg)
Miután elköszöntem anyutól tamat egyből a törzshelyünkre irányítottam, és mikor beléptem abba a kis vendéglőbe, egyből éreztem, hogy hazaértem.
Mint mindig, a pincérek mosolyogva hordták ki a rendeléseket, a vendég udvariasan mégis kedvesen beszélgettek egymással, és mikor oldalra kaptam a fejemet, már meg is láttam a sarokban a barátaimat akik vehemesen rázták kezeiket jelezve, hogy már vártak és hiányoltak.
Gyorsítottam tempómon és hirtelen Daniel karjaiban kötöttem ki, aki vigyorogva megölelt majd tolt tovább a többiekhez. Daniellel a legjobb a kapcslatom a fiúk közül, és ez fordítva is igaz. Vakon bízunk egymásban, és nem ítéljük el a másikat. A lányok már síkítozva fogadták öleléseimet és kezdték el mesélni a mai napjukat. Hope és Amy vásárolni voltak, és arról csacsogtak, milyen ruhákat néztek ki arra az esetre ha valami buliba is ellátogatnánk a túránk alatt. Ezt kétlem mivel az erdőbe megyünk, de ezt ők még nem tudják.. :) Oldalra billentve fejem épp láttam Josht aki savanyú arckifejezéssel ült az asztalnál egy szót sem szólva. Arréb löktem a mellettem levő széket majd behuppantam Josh mellé és szemeimet az övéibe fúrtam.
-Most meg mit bámulsz ilyen hülyén Sheila? -Kérdezte Josh, de láttam rajta, hogy nem akart beszélni.
-Mi a gond? Semmit nem csinálsz csak Amy-t bámulod. Talán történt köztetek valami?
-Nem! Vagyis...Ahj! Nem bírom tovább! Folyamatosan bókolok neki, a közelében vagyok, és utalok arra, hogy reménytelenül beleszerettem, de ő ezt észre sem veszi. Nem tudom mit csináljak..
-Mondjuk esetleg ne kertelj hanem mond el neki mit érzel. Lehet, jogy az érzés kölcsönös, csak nem mered bevallani magadnak, hogy erre is van esély.
-Nem az, hogy nem merem, csak attól félek, hogy visszautasít vagy kiröhög.
-Istenem Josh! 19 éves felnőtt ember vagy bár viselkedésben nem éred el az 5 éves kort, de ez nem számít. Nem adhatod fel azért mert félsz. Így nem jutsz semmire se. Igazam van?
-Igen. Majd megpróbálom rendesen a tudtára adni. De most ne ezzel foglalkozzunk. Szerintem régen énekeltél már nekünk egy szépet. Most itt az idő Shel! -Mondta Josh vigyorogva.
-Nem is tudom... Most nem kellene szerintem. Elvagyunk anélkül is.
-Nem! -Mondta hirtelen majd felkiáltott: -Ki szeretné, hogy Sheila megörvendeztessen minket egy dallal?
Mindenki hangosan tapsolni kezdett és a nevemet kántálták.
Nagy nehezen megkaptam a sarokban tartott hangszerek közül a kedvenc gitáromat, majd egy lasabb dallamot kezdtem játszani, s mikor mindenki felismerte az akordokat szépen mosolyogva figyelték arcom mikor átéléssel belekezdtem a dal szövegébe:
I look and stare so deep in your eyes
I touch on you more and more every time
When you leave I'm begging you not to go
Call your name two or three times in a row
Such a funny thing for me to try to explain
How I'm feeling and my pride is the one to blame
And I still don't understand
Just how the love your doing no one else can...
Mikor végigénekeltem a dalt egy kisebb tömeg már körülöttem állt és hevesen gratuláltak az előadásomhoz. Szeretek itt énekelni. Nem kell pénz és semmi más, csak hogy az embereknek örömet szerezzek. Éppen a gitárt helyeztem vissza az eredeti helyére mikor fordulatomban egy melkasnak ütköztem. Felnéztem, és egyből rá jöttem ki az. Harry Styles állt velem szemben egy féloldalas mosolyyal az arcán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése